Cilike második hónapja
2014.02.03. 05:00 - hamana zsolt
Az első hónapban még csak belecsöppentem a saját életembe, a másodikban viszont már jelen is voltam. És nem volt jó, vagy legalábbis nem volt kedves. Az elején rögtön visszatért Szőke migrénje, amit a munkahelyemen vészeltem át, összességében nem volt nagy jelentősége, mert még itt volt a Nagyi. Aki aztán hazament, romokat hagyva maga után.
Voltam tejfakasztó bulin is, ahol kiderült, hogy három embernek egy gyereket ellátni nem nagy kunszt, még ha annak is érzem időnként. Nyafogtam amiatt, hogy fárasztó dolog a gyerekkel sétálni, és amiatt, hogy nem értem, hogy mit akar tőlem a gyerek, de a legrosszabb arra volt rájönni, hogy nincs tovább a régi életemnek.
Megkezdődtek látogatásaink az orvosnál, miután Cilike szeme az egyik pillanatról a másikra bedagadt, de szereztünk új barátokat is a játszótéren, miközben a gyerek nőtt, és ügyesedett. A második hónap végére ott tartottunk, hogy a baba mindent a szájába tömött, ráadásul még olyan okos, hogy azt nem tömi a szájába, amit nem szabad.
Hibáztunk is, amikor azt hittük, hogy egy kis fejemelgetéssel megússzuk a nagy hasazásokat, de erre már csak a harmadik hónapban jövünk rá, miután a másodikban szinte minden a vendégségekről szólt. Nem számoltam, de nagyjából húszan jelezték valamilyen módon, hogy jönnének, és mivel ennyi nap a világon nincs, úgy döntöttük, hogy legyen, ahogy lesz, mi nem csinálunk semmit. Legalább tízen azonban így is ideértek, lett belőle rengeteg játék, még több ruha, és még jól is éreztük magunkat.
Volt, amikor tündér volt a baba, volt amikor nem, de azt ki lehet jelenteni, hogy vendégség után többször is megbüntette a szüleit a rá irányuló figyelem hiányáért. Ilyen esetekre kifejlesztettem egy sajátos ringatási technikát, de ez sem segített mindig, sőt, inkább azt lehetne mondani, hogy Cilike nyűgös estéin maga volt a boszorkány mi meg a sárga út, amin végigment, és ez ráadásul a szokásává is vált.
Azonban erről szerencsésen leszoktattuk, hogy aztán úgy forduljunk rá a harmadik hónapra, hogy még azt is ki mertem jelenteni, hogy az esti rituálénk hibátlan.
Cilike első oltása is erre az időszakra esett, de még a bejegyzés elkészülte után sem tudtam meg, hogy pontosan mire oltották be, a lényeg, hogy megtörtént, és csak egy kicsit lett lázas utána.