A nagypapa végre válaszolt
2015.04.11. 07:04 - hamana zsolt
Volt itt egy bejegyzés korábban, ahol azt feszegettem, hogy a nagypapa ügyetlen, de legalább focizni tud, és akkor a nagypapa megígérte, hogy majd jól elmondja ő is, mit gondol a Cilike első pelenkázásáról, ami azóta is heveny röhögést eredményez, ha valaki felidézi. (Nem tudom, miért hívja a gyereket Cíliának, remélem meg fog neki majd a baba bocsátani.)
---------------------------------------
Amikor a kis unokám –Cecília - megszületett, nagyon is jól tudtam, hogy egy pici baba körüli mindennapos tennivalókban teljesen ártatlan/járatlan vagyok. Én fiatalon a családban lévő hölgyek mindent elintéztek, Cília apukáját büfiztettem, viszont soha nem fürdettem, soha nem tettem tisztába, emlékeim szerint nem is etettem, ez egyszerűen így alakult.
Cíliát sokáig nem is mertem felvenni, mindene olyan picike volt, attól féltem, hogy valamit elhibázok, baja esik a kislánynak, sírva fakad, ösztönösen megérzi, bizonytalan vagyok.
Idősebb emberek lassabban haladnak, de a fejlődést nem lehet megállítani. Én is elérkezettnek láttam az időt, amikor is jeleztem, már sokszor láttam, hogyan teszi a dolgát Anyukája, Apukája, a Nagymama, megpróbálom én a kislányt tisztába tenni.
Teljes kudarcot vallottam. A ruhájából alig tudtam kihámozni, a törlő kendővel fordítva
haladtam, ma sem tudom a feneke felé, vagy ellenkezőleg kell tisztítani.. Izzadtam - tél volt -, szegénykémre annyi kenőcsöt kentem, hogy egy hétre is elég lett volna. A pelenkán lévő tépőzár is ellenem fordult, a rugdalódzóba a csöpp lába nem ment be, nem is folytatom.
Szerencsére a baba ebből talán semmit nem vett észre, de számomra ez akkora kudarc volt, hogy többet nem is esett szó arról, hogy bele tanuljak. Bánom.
Hát így esett, hogy először és utoljára.
Cilike 2013. október 14-én született Budapesten. Ez már a második évad. Posztok minden vasárnap.