Kispapa

Kezd megszokottá válni, ami pár hónapja még félelemmel töltött el minket. Voltunk megint buliban, és kiderült, hogy már kirázzuk a kisujjunkból az ilyesmit. Megszervezzük, elaltatjuk, aztán elmegyünk, éjfélig ott vagyunk bárhol, aztán irány haza, és mivel teljesen elszoktam az ilyesmitől, és az alkoholtól, pezsgek a buliban. Tíz éve nem voltam ekkora formában! Olyan szösszenetek hangzanak el tőlem, mint például ezen a bulin, amikor megkérdezték tőlem, hogy hol hagytuk a gyereket, én meg azt mondtam, hogy a kocsiban, mert a hidegben úgysem ébred föl. Muhahaha, hát, hol máshol hagytam volna.

Cilike közben megint egy áttörés közelében van, vagy legalábbis úgy érzem. Egyre hangosabb, egyre többet mozog, ha csak hagyjuk, hogy azt csinálja, amit akar, és követeli időnként, hogy lemenjünk sétálni. Ezért csak úgy spontán leviszem néha, ez is milyen iszonyat para volt régen, hogy levigyük. Két felnőtt állt pattanásig feszült idegekkel az ötödiken, hogy mi lesz, most meg megyek, aztán leviszem. Mondjuk a múltkor fordítva adtam rá a harisnyát, a két csík került előre, de nagy jelentősége nincs, a Nagyi persze azóta is emlegeti.

Vannak új gyakorlatok is, hogy Cilike forogni és kúszni kezdjen. Kartámasz, felteszem a combomra, a másik lábammal pedig ellentartok a talpának, hogy amikor fötörni kezd, legyen is kis foganatja. És lesz is, küzd, mint a gép, hogy az orra elé tett szövetkönyvet elérje, közben dolgozik a lábával, és a karjával, hogy aztán elvergődjön a combom feléig. A többit már a fejnehézség és a gravitáció elintézik. 

Elvben egy öt hónapos babának ennél többet kéne tudnia, de különösebben nem érdekel, olyan jó érzés, amikor ügyes, hogy nem akarok foglalkozni vele, hogy egy négy hónapos és három hetes baba a szomszéd unokahúgának kutyasétáltatójáé, éppen nyitja-e már a hűtőajtót, vagy sem. 

Cilike azt tudja, amit tud, a többi gyerek meg nem izgat különösebben, de ha azt érzem, hogy mások versenyhelyzetet akarnak kreálni ebből, akkor nem hagyom magam. A kutya szájából előbb lehet kivenni a csontot, mint hogy én hagyjak valakit nyerni, ezért általában elmesélem, hogy bár a baba nem egy légiesen mozgó tünemény, ezért is jár hozzánk hetente kétszer gyógytornász, de enni azt nagyon tud. 

Most már tízkor és négykor úgy tolja a körtét és a banánt, ahogy kell, közben meg nyög hozzá, hogy a gépház dolgozzon, és ne az arcát törölgesse, amikor ő éhes.