Miért halnak meg a gyerekek?
2014.01.16. 05:00 - hamana zsolt
Régen teljesen hidegen hagyott, ha azt olvastam az újságban, hogy meghalt egy kisgyerek. Ha valami durva dolog történt arra azért felkaptam a fejem, de mint amikor egy filmben történik egy nagy csattanás, tudtam, hogy ez messze történt az én valóságomtól, nem is érdekelt különösebben. De azóta, hogy Szőke terhes lett, egyáltalán nem bírom elviselni a gyerekekről szóló rész híreket. Főleg, ha olyanokat írnak, hogy mondjuk a gyerek kiterített teste feküdt a betonon. Azt azonnal elképzelem, még hányingerem is lesz.
Az egész akkor kezdődött, amikor még valamikor tavaly egy óriáskígyó megevett egy csecsemőt valahol Ázsiában. Eleve, hogy kígyó teljesen kiakasztott, hát, még amikor elképzeltem. Be is vezettem a hírzárlatot magamra nézve ebben a témakörben, amit persze nem tartok be, mert mindig elolvasom ezeket. Fel kell készülni mindenre.
De azt legalább elértem, hogy Szőke ne olvassa őket. Mindig amikor hazamegyek, megbeszéljük, hogy látott valamit a neten, és azt elolvashatja, vagy nem olvashatja el, és általában azt mondom neki, hogy ne olvassa el. Ez a rentegeg mocsokság, amit az emberek művelnek a gyerekeikkel, vagy csak úgy történnek maguktól, összességében pusztító.
Szőkével az utolsó randink előtt, valamikor november végén is azzal kellett kezdeni, hogy mi történt a Blaha Lujza téri megállóban elgázolt kisifúval pár órával korábban, aztán jöhetett a mozi (Blue Jasmin), amit úgy választottunk ki, hogy mindenképp jó legyen, és semmiképp se haljon meg benne senki. És nem sikerült!
A filmben a gazdag nő elment a szegények közé élni, pedig egyáltalán nem akart, szédült is a rossz minőségű alkohol és a prosztó férfiak társaságában, és volt benne egy koszos kisgyerek is, meg egy olyan is akit átvertek, ráadásul egy csaádapa is meghalt. Még az egyébként teljesen másról szóló filmek is arra treníroznak, hogy a gyerekeddel egyáltalán nem lesz minden rendben, te meg a végén úgy végzed, ahogy nem kéne.